Amikor egy autómárka arról dönt, hogy végigviszi-e potenciális modellje fejlesztését, gyártását és piaci bevezetését, gyakorlatilag a jövőt kell megjósolnia: megéri ez a cégnek vagy anyagilag veszteséges lesz? A Peugeot nemrég állította ki múzeumában az egyik meg nem valósult tervét, a vászontetős 208 kabriót. Minden autógyár életében vannak különleges modellek, a Peugeot sem szűkölködik ilyenekben. Ez különösen akkor igaz, ha ezek közé soroljuk azokat a projekteket is, amelyek valamilyen ok miatt végül soha nem valósultak meg teljes mértékben és a termék végül nem jutott el az autószalonokba.
A Peugeot történelmében az egyik ilyen meg nem valósult álom a 208 Cabriolet, amelynek egyetlen kézzel fogható példánya nemrég került be a L’Aventure Peugeot, azaz a Peugeot múzeum Sochaux-ban található épületébe. Az emberek szeretnek álmodozni, tervezgetni, s nem kivételek ez alól az autótervezők és a mérnökök sem. A 2000-es évek közepén a Peugeot még nem a Stellantis csoport, hanem a PSA konszern vezető márkája volt. Ekkor három magas rangú szakembere az akkori vezetőség tudta nélkül kezdett bele egy új projektbe. Az A97 kódnevű fejlesztést Jean-Pierre Ploué, a PSA akkori, a Lancia mai dizájnfőnöke, Gilles Vidal, a Peugeot egykori, a Renault mai vezető formatervezője és Xavier Peugeot, akkori marketingfőnök (ma a Stellantis csoport haszonjármű üzletágának elnökhelyettese) indította útjára.
Amikor 2007-ben elindult az A97 (Peugeot 208 Cabriolet) fejlesztése, már javában zajlott a néhány évvel később bemutatott, acéltetős Peugeot 208 kisautó tervezése is. Az oroszlános márka nagy sikerű modelljét végül 2012 márciusában, a Genfi Autószalonon láthatta először a közönség, s ennek a modellsorozatnak a tagja lehetett volna a vászontetős kabrió. A Peugeot-nak ekkora már hatalmas tapasztalata volt a nyitható tetejű modellek fejlesztésében és gyártásában, hiszen a kisautók között is komoly piaci szereplőket tudhatott modellpalettáján. A 206 CC és a 207 CC egyaránt elektromosan nyitható keménytetővel készült, ám az A97 kódnevű 208 kabrió a tervek szerint vászontetős lett volna.
A PSA vezetősége ekkor úgy döntött, hogy két kisméretű kabrió nem fér meg egymás mellett a modellpalettán, ezért inkább a vadonatúj DS3 modell kapott vászontetős változatot. Ennek a kisautónak azonban meghagyták a B és C oszlopát, aminek következtében kisebb méretű lehetett a nyitható vászontető, illetve jóval kevesebb volt a szükséges műszaki változtatás.
A döntés mozgatórugója nyilvánvalóan a fejlesztési költségek visszafogása volt, azaz „átcsoportosítás és a racionalizáció”, ahogy akkoriban az indoklás szólt. A Peugeot 2011-ben végleg leállt a 208 Cabriolet fejlesztésével, s mindössze egy évvel később már be is mutatkozott DS3 vászontetős verziója. Ezzel a megoldással a PSA konszern két legyet ütött egy csapásra. Egyfelől látványos és vonzó modellel gazdagították az éledező DS márka palettáját, másfelől komoly összegeket takarítottak meg. Míg a csak kisebb átalakításokat igénylő DS3 fejlesztési költsége 50 millió euróra rúgott, addig a 208 Cabriolet befejezése ennek négyszeresébe került volna a francia cégóriásnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a két modell egymás közvetlen riválisa lett volna a piacon, könnyű belátni, hogy miért a józan megfontolások győztek az álmokkal szemben. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy – bár a rangos autógyártók kínálatának elengedhetetlen eleme egy-egy különleges rétegmodell -, a nyitható tetejű városi kisautó valószínűleg nem lett volna átütő piaci és anyagi siker. A 208 Cabriolet egyetlen létező példánya ma a Sochaux-ban található Peugeot múzeum gyűjteményét gazdagítja.
Forrás: autoszektor.hu