• A klasszikus autók nagynevű magazinja az Alfa Romeo Giulia GTA változatát nevezte meg, mint az “Olasz klasszikusok” kategória győztesét*.
• Az ultrakönnyű kupé volt az alapja az 1960-as évek egyik legsikeresebb túraautójának.
• Az Alfa Romeo rendszeresen szerepel a győztesek között a Motor Klassik olvasói szavazásán.

Pontosan 60 évvel azután, hogy 1965. áprilisában elsőként haladt át a „Monzai 1.000 km-es” verseny célvonalán, újabb diadalt aratott az Alfa Romeo GTA, hiszen a Motor Klassik 2025-ös szavazásának egyik nyertese lett. Az 1984 óta megjelenő neves, veteránautós magazin olvasói ugyanis az Alfa Romeo GTA modellt választották meg az „Olasz Klasszikusok” kategória győztesének. A Motor Klassik 2025-ös szavazásán több mint 17 ezer olvasó vett részt, akik 20 kategóriában adták le voksaikat kedvenceikre. Az Alfa Romeo GTA olyan rangos vetélytársakat utasított maga mögé, mint a Ferrari, a Maserati és a Lamborghini.

A könnyűfém karosszériával készített GTA a szavazatok 37.6 %-át kapta, s ezzel folytatta az Alfa Romeo sikersorozatát a Motor Klassik Díjak történetében. Legutóbb 2023-ban az 1980-as évek Alfa Romeo GTV6 modellje kapta meg a rangos elismerést. Az 1965-ben bemutatott Alfa Romeo GTA a Giulia kupéváltozatának műszaki alapjaira épült. Ám acél helyett teljes mértékben könnyűfémből készült a karosszériája. A versenysportban használt alapjárműnek tervezett kétajtós autó mindössze 745 kg-ot nyomott. 1,6 literes, négyhengeres motorjában két felülfekvő vezérműtengely és hengerenként két gyújtógyertya dolgozott, azaz korának egyik legmodernebb erőforrása volt.

Alfa Romeo GTA – dominancia a versenysportban

Az 1960-as években az Alfa Romeo újragondolta autósportos stratégiáját. Miután két Formula 1-es világbajnokságot is megnyert – 1950-ben Giuseppe “Nino” Farinával, majd 1951-ben Juan Manuel Fangio-val a volán mögött —, a márka figyelme a nagy sorozatban gyártott túraautók felé fordult, amelyek különösen vonzották a motorsport rajongóit.

A Nürburgringen, Monzában, Brands Hatch-ben és Zandvoortban megrendezett endurance versenyek rendszeresen többszázezer nézőt vonzottak. Az Alfa Romeo versenyosztálya, az Autodelta gondolt egy merészet, és megálmodta a Giulia Sprint GT kistömegű verzióját. A tömeg csökkentése érdekében a mérnökök átfogó változásokat hajtottak végre a karosszérián. Acél helyett Peraluman-t használtak a külső panelekhez, ami alumínium, magnézium, cink és mangán ötvözete.

Az ajtók, a géptető és az összes nem teherviselő elem alumíniumból készült, csak a padlóhoz és az tetőoszlopokhoz használtak acélt. Az oldalablakok és a hátsó szélvédő Plexiüvegből készültek. Alaposan átdolgozták az 1,6 literes motort is. A blokk már eredetileg is alumíniumból készült, ám ekkor az olajteknő, a szelepfedél, a váltóház és a differenciálmű háza is egy Elektron nevű könnyűfém ötvözetből készült.

A duplagyújtással és két darab, 45 mm-es kéttorkú Weber-karburátorral ellátott, híres motor teljesítménye lenyűgöző 115 lóerő volt. A GTA néven ismert autó nevében az A az olasz alleggerita (magyarul könnyített) szót jelképezte. A teljes autó összesen 745 kg-ot nyomott, azaz több mint két mázsával kevesebbet, mint a Sprint GT. Külsőre is könnyen megkülönböztethető volt, hiszen új légbeömlők kerültek az elejére, a kilincsek is könnyű alumíniumból készültek, Campagnolo magnézium felniket kapott, illetve láthatók voltak a karosszériaelemeket rögzítő szegecsek. Emellett a GTA sportkormányt és a szerencsét hozó, négylevelű lóherés matricázást kapott. Az Alfa Romeo az 1965-ös Amszterdami Autószalonon mutatta be a szériamodellt Giulia Sprint 1600 GTA néven. Két rendelhető szín volt: piros és fehér.

Alfa Romeo GTA: rendszeres győzelem a versenypályán

A versenysportos felhasználásra az Autodelta további módosításokat hajtott végre az Alfa Romeo GTA-n. A versenyváltozatok 90 literes üzemanyagtankot, olajhűtőt, bukókeretet, ZF önzáró differenciálművet, hátsó kanyarstabilizátort és hosszabb ötödik áttételt kaptak. További versenytartozékok is elérhetők voltak, mint például a speciális első felfüggesztés, valamint módosított váltóház új áttételekkel és végáttétellel. A belső tér spártai lett: bizonyos modelleken a műszerfal dekorfóliával bevont kartonpapírból készült.

A motor teljesítménye elérte a 170 lóerőt: mindez a speciális dugattyúknak, a nagyobb átmérőjű acél kipufogó leömlőnek, a hegyesebb vezérműtengelyeknek és a légbeömlők fölé beépített rezonátornak volt köszönhető. A versenykipufogó vége az autó oldalán, a vezető ajtaja alól bújt elő, és utánozhatatlan hangon szólt.

Az 1960-as évek második felében az Alfa Romeo GTA a túraautók 1,6 literes géposztályában uralta a versenyeket. A gyári pilóta, Andrea de Adamich (Olaszország) 1966-ban és 1967-ben is megnyerte az Európa bajnokságot, Spartaco Dini (Olaszország) pedig 1969-ben győzött. Az Alfa Romeo ezekben az években a konstruktőrök bajnoki címét is elhódította. A GTA egyik leghíresebb pilótája a később Formula 1-es világbajnok, Jochen Rindt volt. Ezek mellett az Alfa Romeo GTA nemzeti bajnokságokban, a hegymeneti versenyeken, sőt, még rallye-ban is számtalan győzelmet aratott.

Németországban az összesen körülbelül 500 példányban készülő Giulia Sprint 1600 GTA mintegy 21.500 német márkába került 1965-ben, azaz saját korának egyik legdrágább sorozatgyártású autója volt. 1968-ban az Alfa Romeo bemutatta az 1300-as változatot, amely szintén körülbelül 500 példányban készült. Jelenleg a Giulia Sprint GTA-verziói a legkeresettebb veteránautók közé tartoznak, áruk jóval meghaladja a 100.000 Eurót, a jól dokumentált történettel bíró versenyváltozatok ára pedig ennek gyakran a háromszorosát is eléri.

* a Motor Klassik 2025/4-es számában jelent meg.

Forrás: www.media.stellantis.com/hu-hu