• Az 1955. április 20-án, a Torinói Autószalonon leleplezett Giulietta Berlina bevezetésével az Alfa Romeo egyszer és mindenkorra átlépett az egyedi építésű automobilok világából az ipari léptékű autógyártásba, hogy stílussal és sportos technológiákkal töltse meg az olaszok mindennapjait.
• A Giulietta Berlina, amelyből 1955 és 1964 között több mint 130 ezer példány készült, újraalkotta a középkategóriás autó fogalmát: gyakorlatilag egy személyben teremtette meg a nagy teljesítményű prémium modellek szegmensét.
• A korát megelőző, élvonalbeli megoldásokat – így például kettős vezérműtengellyel szerelt, alumínium építésű, 1290 köbcentiméteres erőforrást – felvonultató Giulietta volt az első sorozatgyártású szedán, amely ilyen mechanikus jellemzőkkel bírt.
• A Giulietta ikonikus státuszra tett szert az olasz popkultúrában: olyan kultikus filmekben jelent meg, mint a Szörnyetegek (Dino Risi, 1963); szerepelt a Quattroruote magazin 1965. februári lapszámának a címlapján; és olyan hatalmas sztárok fogadták kegyeikbe, mint Giulietta Masina filmszínésznő, Federico Fellini rendező felesége.

Az Alfa Romeo 1955. április 20-án, a Torinói Autószalonon mutatta be a Giulietta Berlinát – azt a járművet, amely örökre megváltoztatta az olasz autóipar fejlődését. A fejlett technológiai megoldásokat felvonultató, elegáns és sportos, mégis megfizethető Giulietta Berlina egy teljes generáció álmának a beteljesülése volt, és csakhamar az olasz gazdasági fellendülés jelképévé vált. Most, pontosan hetven évvel később, a Stellantis Heritage és az Alfa Romeo közösen tisztelegnek az előtt a modell előtt, amely az egyedi autóépítésből végérvényesen átvezette a márkát az ipari léptékű termelésbe. A folyamat persze az 1900-as modellel vette kezdetét, ám a Giulietta volt az, amellyel az Alfa Romeo átlépett a jövőbe, és ipari szintre emelte a márka technológiai felkészültségét.

„A Giulietta Berlina becsempészte az Alfa Romeo sportosságát az olasz fogyasztók mindennapjaiba: az új modell az egyre erősödő középosztály számára is elérhetővé tette a márkára jellemző, igényes műszaki tartalmat és sportos ambíciókat.” – idézi fel Roberto Giolito, a Stellantis Heritage vezetője. „Ez volt az a modell, amely a Biscione emblémával ellátott, sportos járművek presztízsét először társította a családi autókra jellemző funkcionalitással, és ezzel a háború utáni Olaszország fejlődésének és újjászületésének jelképévé vált.”

Az ötvenes évek kezdetén az Alfa Romeo — amely az évtized elején sorban kétszer nyerte meg a Forma-1 világbajnokságot, 1950-ben Farinával, majd 1951-ben Fangióval az Alfetta volánja mögött — úgy érezte, itt az ideje, hogy bővítse gyártókapacitását, és egy szélesebb ügyfélkört szólítson meg, megőrizve ugyanakkor hagyományos értékeit: a dizájnt, a technológiát és a nagy teljesítményt. Ennek szellemében született meg a Giulietta: egy olyan kompakt, modern, megfizethető autó, amelyben kompromisszumok nélkül élt tovább a Biscione emblémával ékesített automobilok kifinomult, motorsport-fókuszú szellemisége.  Érdekes módon nem a szedán, hanem a Giulietta Sprint kupé mutatkozott be először, méghozzá az 1954-es Torinói Autószalonon. A Bertone-stúdió főmunkatársa, Franco Scaglione által tervezett Sprint — egy 1500 cm³-nél kisebb motorral szerelt, de nagy teljesítményű, kompakt kupé — fogadtatása elsöprően pozitív volt. Signor Scaglione nevéhez olyan további, ikonikus Alfa Romeo modellek fűződnek, mint az ugyanebben az időszakban bemutatott 2000 Sportiva, a későbbi Giulietta Sprint Speciale, valamint a csodálatos 1967-es 33 Stradale. Az 1900 sikerei nyomán az Alfa Romeo az 1954-es Torinói Autószalonon mutatta be a kisebb méretű, de nagyobb teljesítményű kupét. A Biscione emblémát viselő márka ezzel belépett a kompakt méretosztályba (1500 cm³ alatti motorok), nem mellékesen először fordult elő, hogy a kupé modellváltozat bemutatása megelőzte a szedánét.

Az Alfa Romeo a Sprint sportosságával és sármos személyiségével készítette elő a Giulietta Berlina érkezését. A szedánt az eredeti tervek szerint egy évvel később vezették volna be, és csupán egy korlátozott darabszámú szériát gyártottak volna belőle. A Giulietta Sprint fogadtatása azonban minden előzetes elképzelést felülírt. A Torinói Autószalont követően az Alfa Romeo kereskedőit megrohamozták az érdeklődők: a Giulietta Sprint egy csapásra sikermodellé vált, így az Alfa Romeo kénytelen volt felgyorsítani a szedán fejlesztését. Így 1955. április 20-án bemutatkozott a Giulietta Berlina, az első olyan nagy teljesítményű kompakt modell, amelyet egy családi szedán karosszériájába bújtattak. Az 1900-ast követően a milánói autógyártó kidolgozta a szokásos méretű sportszedán koncepcióját, amit úgy nevezett el: „a családi autó, amely versenyeket nyer.” Az amatőr versenyzők és jövőbeli bajnokok kezei között rekordokat döntögető autót ráadásul, ahogy a reklámszlogen hangoztatta, „anya is vezeti.” Így egy vadonatúj időszak vette kezdetét, az Alfa Romeo pedig a „bárki számára elérhető sportos vezetési élmény” egyik úttörőjének bizonyult.

Sőt: túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Giulietta „találta fel” az 1300 köbcentiméteres autók vadonatúj méretosztályát, és ezzel mértékadó modellé vált az európai autópiacon. Arról nem is szólva, hogy akkoriban a világon sehol nem létezett olyan sorozatgyártású szedán, amely felvette volna a versenyt a Giulietta műszaki tartalmával és menetteljesítményeivel. Ezért tekintjük korszakalkotó modellnek, amely – az Alfa Romeo nemes hagyományainak igazolásaként – a mai napig megállja a helyét ebben a kontextusban. A formavilágért az Ufficio Stile Alfa Romeo felelt: a gyári tervezők az orrész kialakításakor tudatosan alkalmazták a Sprint egyes stíluselemeit, hogy megteremtsék egy későbbi modellsorozat egységes esztétikai karakterét – ezt ma úgy neveznénk, családi arculat. A műszaki szempontból különösen fejlett Giulietta a maga korában ultramodernnek számító megoldásokat alkalmazott. Ilyen volt például az 1290 köbcentiméteres, kettős vezérműtengellyel szerelt erőforrás, amelynek maximális teljesítménye elérte az 53 lóerőt, végsebessége pedig a 140 km/órát – ez utóbbi akkoriban elképzelhetetlenül jó értéknek számított, és nem kis részben az autó csekély, mindössze 870 kilogrammos tömegének volt köszönhető.

A Giulietta kifinomult motorja alumíniumból készült – ilyenre korábban nem volt példa az autóiparban –, akárcsak a sebességváltó és a differenciálmű háza. A különleges öntött vasból készített hengerperselyeket préseléssel rögzítették a hengerben. A szelepek mozgatását kettős felül fekvő vezérműtengelyekre bízták – ez akkoriban egyedülálló volt az ilyen kis lökettérfogatú motorok esetében –, a főtengelyt öt ponton csapágyazták.

A hátsókerék-hajtású autó sebességváltóját a kormányoszlopon helyezték el (1957-től opcióként elérhető volt a padlóváltó), míg a rögzítőfék kihúzható esernyőkarja a kormánykeréktől balra, a műszerfal alatt volt található. Az első felfüggesztés független konstrukció volt, csavarrugókkal, keresztlengőkarokkal és kanyarstabilizátorral. Hátul ugyancsak független felfüggesztést alkalmaztak, a csavarrugókhoz felső keresztlengőkarok és kanyarstabilizátorok csatlakoztak. A fékrendszer négy dobfékből állt, amelyek gyártásánál az Alfa Romeo egyedi öntési eljárását alkalmazták.

Említést érdemel, hogy a Giulietta Berlina gyártását tekintve is fordulópontnak számít az Alfa Romeo történetében. Noha a sorozatgyártás már az 1900-as modellel kezdetét vette, a Giulietta volt az a típus, amelynek a kedvéért a portellói üzem modern autógyárrá alakult át. A milánói üzem az 1950-es évek elején egyedi gyártásra volt berendezkedve, így naponta legfeljebb 50 autót tudtak előállítani. A Giuliettára készülve azonban Rudolf Hruska osztrák mérnök módosításait alkalmazva teljes egészében újratervezték a gyártási folyamatot. Új gyártósorokat telepítettek, átszervezték a munkafolyamatot, a gyártási fázisokat karcsúsították. Mindössze néhány év leforgása alatt Portello megnégyszerezte a kapacitását: akár 200 autót is képes volt gyártani egyetlen nap alatt. Ezzel a mennyiségbeli fejlődéssel párhuzamosan egy kulturális evolúció is zajlott: az Alfa Romeo immár nem csupán elit márkának számított, hanem az európai autógyártás egyik vezető szereplőjeként tartották számon.

A Giulietta beépült az olasz köztudatba, mint a stílus és a haladás ikonikus szimbóluma. Olyan filmekben jelent meg a vásznon, mint Dino Risi Szörnyetegek című alkotása, amelyben hatalmas sztárok oldalán mutatkozhatott, Marcello Mastroiannitól kezdve Sophia Lorenen át Vittorio Gassmanig. 1960-ban a modell százezer-egyedik példányát Fellini múzsája, Giulietta Masina köszöntötte, még szorosabbra fűzve a köteléket a modell és az olasz kultúra között. Szintén említést érdemel, hogy a Quattroruote magazin 1956. februári lapszámának a címlapján a Giulietta Berlina volt látható – ez tovább erősítette a típus műszaki és szimbolikus jelentőségét. A „Giulietta” modellnév maga is a legenda részévé vált, hiszen annak eredetéről két történet is keringett. Az egyik szerint a költő Leonardo Sinisgalli feleségének, Madame De Cousandier-nek a fejéből pattant ki az ötlet: úgy mondják, 1950-ben, egy párizsi esemény során viccesen így szólt az Alfa Romeo igazgatóihoz: „Önök nyolcan vannak Rómeók, de Júlia egy sincs?” Négy évvel később megjelent a legelső modell, a Giulietta Sprint, amelyet az elkövetkező évek során számtalan egyéb kivitel követett, a Berlinától kezdve az észak-amerikai piacra szánt, Pininfarina által tervezett Spiderig (amely, akárcsak a Sprint, Veloce kivitelben is elérhető volt); a Bertone tervezésű Sprint Specialétől a Zagato-féle Giulietta SZ modellig. Még kombi is készült a Giuliettából, Promiscua néven. 1954 és 1965 között a különböző Giulietta verziókból összesen 177 690 darab készült; ebből 130 000 volt Berlina kivitelű.

Röviden összefoglalva, az előzmények nélküli teljesítmény, a versenypályán érlelt menetdinamika, és az összetéveszthetetlen formaterv nem egyszerűen az Alfa Romeo történetének egyik meghatározó mérföldkövévé tették a Giuliettát, de az olasz önazonosság jelképévé is, mivel egyesítette magában a technológiát és a költészetet, a sebességet és a kecsességet, az álmot és a valóságot. A modell hagyatéka később a nem kevésbé legendás Giulia modellben élt tovább, amely a Giulietta teljesítményét és innovatív jellemzőit még magasabb szintre emelve folytatta a márka azon hagyományát, hogy kompakt autókkal hódítson meg felsőbb kategóriákat.