• A FIAT legendás tervezője előtt tisztelgő emlékünnep hetedik kiadására június 14–15. között került sor az olaszországi Neive városában Dante Giacosa születésének 120-ik, valamint az ikonikus Fiat 600 bemutatásának 70-ik évfordulója alkalmából.
• A program részeként megrendezték a veterán Fiat 500-asok országos találkozóját, amely magában foglalta a Langhe dombvidékén tett túrát, egy megállót Barbarescóban, koszorúzási ceremóniát a piemonti mérnök sírjánál, valamint a Giacosa által tervezett modellek kiállítását Neive középkori városközpontjában.
• A Stellantis Heritage is képviseltette magát az eseményen, és néhány különlegességet mutatott be a torinói Heritage Központ gyűjteményéből, köztük egy Fiat 100 prototípust, a Fiat 600 Multipla Carabinieri változatát, a Fiat 500 B Topolinót és a Fiat 128-ast.
• Az idei emlékünnep különös jelentőséggel bír, hiszen egyben Dante Giacosa egyik remekművének, a Fiat 600-nak a 70-ik évfordulóját is ünnepeljük – az autót 1955 márciusában mutatták be a Genfi Autószalonon.
• A rendezvényen konferenciát is tartottak Dante Giacosa örökségéről, amelyen felszólalt Roberto Giolito, a 2007-es Fiat 500 „szülőatyja”, aki jelenleg a Stellantis Heritage olasz márkákért felelős vezetője.

Dante Giacosa születésének 120-ik, valamint a legendás Fiat 600 bemutatásának 70-ik évfordulója alkalmából Neive városa június 14-én és 15-én rendezte meg a neves tervező előtt tisztelgő hetedik emlékünnepet. Ez a motorsport és kulturális eseménynaptár jól bejáratott éves eseménye ismételten tiszteleg az autóipar egyik legnagyobb hatású tervezője előtt. Az emlékünnep központi eleme a Fiat 500 Club Italia (Garlenda, SV) által szervezett klasszikus Fiat 500-asok országos találkozója volt, amelyet a neivei Borgonuovo városrész Garibaldi terén rendeztek meg. Szombat délután a Fiat 500-as karaván Barbarescóba indult, útközben pedig megállt a neivei temetőnél egy koszorúzási ceremónia erejéig. Este nyitott, kötetlen találkozó várta a nap résztvevőit, míg vasárnap egy kizárólag a tagoknak szóló ebédre került sor.

Emellett Neive középkori városközpontjában kiállítottak néhány történelmi járművet is, amelyeket Giacosa tervezett, vagy amelyek az ő FIAT-nál eltöltött időszakában készültek. A járművek között megtalálhatók voltak a torinói Heritage Központ felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének darabjai is. Ilyen például a Fiat 100 (a 600 prototípusa 1955-ből), amely megalapozta az ikonikus Fiat 600 fejlesztését – ez a modell az olasz autóipar egyik legsikeresebb termékévé vált. Bár a szériaváltozat némileg eltért az eredeti prototípustól, a Fiat 100 mégis forradalmat indított el az autózásban, és hozzájárult a tömeges mobilitás olaszországi elterjedéséhez.

A kiállításon szerepelt még a híres Fiat 600 Multipla is Carabinieri-fényezéssel, amely a torinói formatervező iskola műszaki sokoldalúságának és innovatív szellemiségének szimbóluma. Nem kisebb érdeklődés övezte a kiállított Fiat 500 B Topolinót sem – ez a modell az első olasz „kisautó” utódjaként mechanikai egyszerűséget és stílusbeli kifinomultságot ötvözött a mélyreható társadalmi átalakulás időszakában. Végül, a bemutatott járművek között ott volt a Fiat 128 is – a torinói márka első, nagy szériában gyártott elsőkerékhajtású autója, amely tökéletes példája Giacosa műszaki örökségének és annak a jövőképnek, amelyet az európai kompakt autók világa számára képzelt el.

A 2025-ös „Dante Giacosa” Emlékünnep nemcsak történelmi és kulturális jelentőséggel bíró esemény volt, hanem valódi tisztelgés egy olyan olasz ipari úttörő előtt, akinek szigorú tervezési elvei és az emberközpontú technológiáról alkotott víziója megváltoztatta az automobil globális értelmezését. Annak érdekében, hogy Giacosa gondolatainak aktualitását és a mai tervezőkre gyakorolt hatását kiemeljék, az emlékünnep keretében konferenciát is rendeztek a munkásságáról.

A felszólalók között volt Roberto Giolito is, a 2007-es Fiat 500 tervezője, aki jelenleg a Stellantis Heritage olasz márkákért felelős vezetője. Giolito gyakran hangsúlyozza, mennyire élő és mélyen gyökerező Giacosa hatása az olasz formatervezési kultúrában: „Pályám elején, a Centro Stile Fiatnál töltött első éveim alatt volt szerencsém találkozni vele, amikor már kristálytisztán megmutatkozott éleslátása és gyakorlatias szemléletmódja. Meglepték őt a számítógépekkel végzett első kísérleteink, és sokaknál korábban felismerte, hogy az autótervezés jövője a digitalizációban rejlik. Munkája ma is alapvető iránymutatás mindenki számára, aki komolyan, előrelátóan és felelősségteljesen szeretne közelíteni az autótervezéshez. Minden döntése olyan gondolkodásmódot tükrözött, amely az embereket, szükségleteiket és életstílusukat helyezte előtérbe.”

Az alábbi részek röviden bemutatják a Neive városában kiállított Stellantis Heritage-járműveket, illetve részletesebb betekintést nyújtanak Dante Giacosa egyik mesterművébe: az 1955 márciusában a Genfi Autószalonon bemutatott Fiat 600-asba. Jelenlegi utódja kortárs formatervet képvisel, a FIAT és Abarth kínálatának részét képezi, és bizonyítja a modell formai folytonosságát és időtálló értékét. Ahogyan az eredeti Fiat 600 generációk szívét nyerte el kompakt méretével, sokoldalúságával és demokratikus szellemiségével, úgy a mai Fiat 600 – elektromos és hibrid változataival – ugyanazt a befogadó és innovatív szemléletet képviseli, amely a dizájn, a funkcionalitás és a fenntarthatóság ötvözésével válaszol a modern mobilitás kihívásaira. Hasonlóképpen testesíti meg a sportos örökséget az új, 280 lóerős Abarth 600e – minden idők legerősebb Abarth modellje –, amely a legendás skorpiós emblémás márka finomhangolt versenymodelljeinek örökségét viszi tovább. Ez a jármű a modern újraértelmezése annak a merész karakternek, amely az 1950-es és 1960-as évek versenysportos Fiat 600-asait ikonikussá tette.

Fiat 500B „Topolino”

A Fiat 500 „Topolino” a két világháború között született azzal a céllal, hogy megfizethető autót kínáljon, amely segít az ország közlekedésének fellendítésében. A tervezést a fiatal Dante Giacosára bízták, aki olyan megfizethető árú, innovatív kisautót alkotott, amely később nemzeti ikonná vált. Az itt bemutatott Fiat 500B (1948) a híres „Topolino” második szériájának tagja. A modellt 1948 és 1949 között gyártották mintegy 21 ezer példányban, és átmeneti típusként szolgált az 500A és a későbbi 500C között. Teljesítményét elismeréssel fogadták – ez volt az egyik első olasz autó, amely ötvözte a sokoldalúságot, az alacsony költségeket és a megbízhatóságot. A „Topolino” becenév (olaszul: „egérke”, azaz Mickey Mouse) a kis méretre és a sárvédőkre helyezett fényszórókra utal, melyek az autó belsejéből nézve az ikonikus Disney karakter sziluettjére emlékeztettek. Bár ez soha nem volt hivatalos típusnév, az 1936 és 1955 között gyártott három szériát e néven ismeri a nagyközönség.

Fiat 100 prototípus

A kiállított modell az egyetlen fennmaradt példány abból az öt különleges prototípusból, amelyet 1952 és 1954 között építettek a 100-as projekt keretében – ebből született később a legendás Fiat 600. 1952-ben, már a mérnöki részleg vezetőjeként Giacosa kapta azt a feladatot, hogy tervezzen olyan járművet, amely képes lesz a háború utáni Olaszország mobilizálására. A cél négy személy számára kényelmes, csomagoknak is helyet adó, a családok számára megfizethető autó megalkotása volt.

A tervek szerint a jármű tömege nem haladhatta meg a 450 kg-ot, és utazósebességének el kellett érnie a 85 km/órát. A különböző lehetőségek értékelése után Giacosa az egyszerűbb és olcsóbb megoldás mellett döntött hátulra épített motorral és hajtással. Mivel a tömeg csökkentése kulcsfontosságú volt a költségek kordában tartása érdekében, önhordó karosszériát terveztek, amely magába foglalta az utasteret és a motorteret is.

Az erőforrást kifejezetten erre a célra tervezték: kisebb méretű, léghűtéses, 570 cm³-es, kéthengeres V-motor volt. A hátsó lámpatestek alumíniumházai egyben szellőzőként is szolgáltak. Egyetlen vezértengely működtette a himbákat, a motor pedig oldalvezérelt volt. Érdekesség, hogy a prototípusból teljesen hiányzott a kuplungpedál – a cél intuitív, könnyen vezethető és olcsó jármű létrehozása volt. Sajnos a váltó működtetése nehézkesnek bizonyult, és három sebesség nem volt elegendő a 600 cm³-es jármű számára. Egy rövid próbaidőszak után Giacosa felismerte, hogy ez a megoldás még több év fejlesztést és finomítást igényelne, így végül úgy döntött, hagyományosabb erőátviteli rendszert választ: vízhűtéses, soros négyhengeres motorral és négysebességes váltóval – ez a konfiguráció később klasszikussá vált. A tesztek befejezése után a prototípust többé nem használták. Ma a torinói Stellantis Heritage Központ állandó kiállításának részeként látható.

Fiat 600 Multipla Carabinieri-fényezéssel

Sokoldalú és többcélú járműként a Fiat 600 Multipla gyártása 1956 januárjától 1967 tavaszáig tartott. Technikailag a 600-as szedán alapjaira épült, a motor a hátsó tengely mögött kapott helyet, ugyanakkor az utasteret egészen az autó elejéig meghosszabbították. A szedánhoz képest a vezetőülést előretolták: ott, ahol a szedánban az üzemanyagtartály és a pótkerék volt, a Multiplában kétszemélyes pad volt található. Az autó eleje szinte teljesen függőleges volt, akárcsak egy kisbuszé. Az összhatás olyan benyomást keltett, mintha az autó hátrafelé haladna, mivel a hátulja volt az áramvonalasabb és aerodinamikusabb. A kétszemélyes első üléspad mellett a négy- vagy ötszemélyes változat tartalmazott egy hátsó üléssort, valamint egy csomagteret a háttámla és a motortér között; az ülések lehajtásával pedig kétméteres, dupla ággyá alakítható fekvőfelületet lehetett kialakítani.

A hatszemélyes változatnál – az első kétszemélyes pad mellett – négy különálló, lehajtható ülés kapott helyet két sorban; ezek lehajtásával több, mint 1,75 m²-es rakodófelületet lehetett létrehozni, amely az oldalsó ajtókon keresztül volt megközelíthető. Az első széria 633 cm³-es motorral készült, a második – a 600 D Multipla – pedig már 767 cm³-es erőforrást kapott. A kiállított példány az Arma dei Carabinieri állományához tartozik, és a torinói Stellantis Heritage Központ gyűjteményének része, ahol más, az Arma gyűjteményéből származó járművek is megtekinthetők.

Fiat 128

Az 1969-ben bemutatott Fiat 128-at az autóipar történetének egyik legforradalmibb modelljeként tartják számon. Ezzel a járművel Dante Giacosa valóra váltotta elképzelését a keresztben beépített motor és az elsőkerékhajtás kombinációjáról, és olyan műszaki architektúrát hozott létre, amely a kompakt autók globális szabványává vált. Az erőátviteli rendszer kompakt mérete jelentős teret szabadított fel az utastérben: egyrészt eltűnt a kardánalagút, másrészt csökkent a mechanikai alkatrészek száma, ami pozitívan hatott a tömegre és az üzemanyag-fogyasztásra is. Ennek az innovatív megoldásnak köszönhetően a Fiat 128 elnyerte az „Év Autója 1970” címet, és mérceként szolgált az egész európai autóipar számára. A modellt 1969 és 1983 között gyártották a torinói Rivalta üzemben, valamint egészen az 1990-es évekig gyártásban maradt Dél-Amerikában, Egyiptomban és Jugoszláviában is.

A legendás Fiat 600 bemutatásának 70-ik évfordulója

A Fiat 500 „Topolino” utódjaként született Fiat 600-at az olasz gazdasági csoda idején megnövekedett gépkocsikereslet kielégítésére tervezték. Formaterve egyszerre volt minimalista és forradalmi. Bár a fejlesztéshez korlátozott erőforrások álltak rendelkezésre, Giacosa csapata világos elképzelésekkel rendelkezett, és egy teljesen hátsó elrendezésű (motor és hajtás hátul) megoldás mellett döntött, amely lehetővé tette az utastér maximális kihasználását, a költségek alacsonyan tartását – mindez a korszak igényeinek megfelelő műszaki architektúrát eredményezett. A 633 cm³-es Tipo 100 motor hosszanti elrendezésben a hátsó tengely mögött kapott helyet, 21,5 lóerőt adott le, és 95 km/órás végsebességet biztosított.

A hagyományos alváz hiánya, valamint a független kerékfelfüggesztés mind a négy keréknél dinamikus és modern vezetési élményt nyújtott. Az autó gömbölyded karosszériája lágy vonalvezetésével és funkcionális részleteivel egyszerre volt racionális és megkapó, formavilága megelőzte korát. Az autó 1955 márciusában mutatkozott be hivatalosan a Genfi Autószalonon, és azonnal elsöprő sikert aratott: a 600 gyorsabb és tágasabb volt, mint az elődje, a Fiat 500 C Belvedere, ráadásul olcsóbb is, és olyan ötletes megoldásokat kínált, mint a hátrafelé nyíló ajtók, a háromrészes tolóablakok, négy kényelmes ülőhely és a lehajtható hátsó pad, amely nagy csomagteret biztosított.

A figyelemre méltó Multipla változat 1957 januárjában debütált a Brüsszeli Autószalonon, és mindössze három és fél méteres hosszúságával akár hat utast is képes volt befogadni. Az évek során a Fiat 600 folyamatosan fejlődött: nőtt a lökettérfogat, a teljesítmény és a kényelem szintje, ugyanakkor az eredeti, sikeres recept változatlan maradt. Az olaszországi gyártás 1969-ben ért véget több mint 2,6 millió elkészült példány után, világszerte pedig közel ötmillió darabot adtak el Spanyolországtól Argentínán, Jugoszlávián és Németországon át számos országban. Műszaki alapjai és motorja évtizedekig megmaradt a Fiat különböző modelljeiben – egészen a 2000-es évekig -, az Abarth által végzett módosítások révén pedig a Fiat 600 motorsportlegendává is vált.

Forrás: www.media.stellantis.com/hu-hu