Elképesztően jó kiállása van a bátor 145-ös Alfa Romeónak, melynek formaterve még veterán korba érve is pontosan annyira lenyűgözően olaszos, mint az első pillanatban. Annyira ütős, hogy szinte elhomályosítja az ötajtós 146-ost, melynek a praktikus fazonnal sokkal több esélye volt a kompakt kategóriát uraló Volkswagen Golf ellen. Ezekkel az autókkal mutatta meg az Alfa Romeo, hogy az Alfasud és a 33-as már a múlt.

Két zseniális formatervező

Olaszországban híresen jókat lehet enni, nagyon könnyű finom kávét inni, gyönyörű tengerparti városok vannak, tele történelmi látványosságokkal, ott van még a krémes gelato, amit bűn szimplán fagyinak hívni. A franciák talán ezzel nem értenek egyet, de az olaszok mindenkinél jobban értenek a divathoz, továbbá megszámlálhatatlan formatervező rajzolt szívdöglesztően szép autókat minden korszaknak. Az Alfa Romeo 145-öshöz és a 146-oshoz viszont kellett egy bátor amerikai is.

Walter da Silva még a nyolcvanas évek végén lett a Centro Stile Alfa Romeo vezető formatervezője, akinek legfőbb érdeme az volt, hogy az új megjelenéssel magasabb polcra tette a nagymúltú olasz márkát. Az ő irányítása alatt készült el a csodálatos 166-os és a 156-os, melyek hamar árnyékot vetettek a 145-ösre és a 146-osra, melyek valójában az Alfa Romeo virágzásának korai darabjai. Mindez azonban nem sikerülhetett volna Chris Bangle nélkül, aki a Fiatnál kezdte a pályafutását, aztán a BMW tette igazán híressé.

Ekkoriban már javában közös alapokat használtak az Alfa Romeo, a Fiat és a Lancia modellekhez, ezért az sem meglepő, hogy a 145-ös eredetileg a Lancia Delta újabb generációja lett volna. A korai vázlatokon és a szélcsatornás tesztekre szánt modelleken is a Lanciákra jellemző maszk díszelgett az autón. Vonalai azonban sokkal jobban passzoltak az Alfa Romeo karakteréhez, ezért végül ez lett a Fiat Tipo alapjaira készült, 33-ast váltó egyik kompakt. Mert kellett egy másik is.

Két eltérő karakter

Ék alakú orrán kis fényszórók világítanak a gépháztető alól, de még a háromszög alakú scudetto is egészen apró az Alfa Romeo 145-ösön. Finoman kiszélesített sárvédőívei alatt szédítően szép lyukacsos felniken gurul, az ablakvonala pedig a külső tükrök közelében megtörik. Hátul pedig minta szakadatlanul futna körbe rajta az üvegfelület, a lámpákat pedig szikével vágták volna a lemezekbe. Őrületesen dögös kiállású autó az 1994-ben bemutatott 145-ös, amihez képest a 146-os tényleg túlzottan konzervatív.

Remekül mutatja a vállalaton belüli sakkozást az Alfa Romeo 145-ös és 146-os sztorija is, különösen annak fényében, hogy Chris Bangle eredetileg egy ötajtós ferdehátú Lancia Deltán kezdett dolgozni, melyből aztán a formatervezői csiszolgatások után végül egy háromajtós, határozott vonallal lecsapott fenekű Alfa Romeo 145-ös lett. Ez azonban a kilencvenes évek közepére nagyon kevés lett volna a kompaktok királya, a Volkswagen Golf ellen, ezért az olaszok hamar nekiálltak egy praktikusabb ötajtós tervezésének.

1990-ben kezdődött meg a háromajtós 145-ös fejlesztése, az ötajtós 146-osnak pedig 1992 áprilisában kezdett neki a csapat, de a két autó premierje között csak hónapok teltek el. Másodjára jelentősen rövidítette a folyamatot, hogy a közös műszaki alapok már adottak voltak, csak egy újabb karosszériát kellett rajzolni az autónak, melyhez nem az egyszerűbbik módszert választották. Simán beletoldhattak volna plusz két ajtót a 145-ösbe is, de a 146-os egy ferdehátú ötajtós lett, egyenesen futó ablakvonallal.

Abban az értelemben megmaradt a korábbi modellek öröksége, hogy a 145-öst és a 146-os gépterében a szokványos keresztmotorok helyett akár négyhengeres bokszer is lehet. A legszerényebb motor éppen az 1,4 literes bokszer 90 lóerővel és 115 newtonméter csúcsnyomatékkal. Takarékoskodóknak kétféle 1,9 turbódízelt kínált az Alfa Romeo, a gyengébbik 90 lóerős, az erősebb már 105 lóerőt és 255 newtonméter nyomatékot tud.

8,4 másodperces százas sprinttel és 210 km/óra feletti végsebességgel a sportos Alfa Romeo 145 Quadrifoglio és a szerényebben csengő 146 ti jelentette a csúcsot. A 2.0 Twin Spark 16 szelepes, dupla vezérműtengelyes és változó szelepvezérléses, négyhengeres, szívó benzines 155 lóerős és 187 newtonméter nyomatékú. Kézi váltóval és jól belőtt futóművel bőven benne van az örömteli autózás ígérete egy ilyen veteránná érett Alfa Romeóban.

Két esély a sikerre

Mindent megtettek az Alfa Romeónál annak érdekében, hogy kihozzák a maximumot a Fiat Tipo alapjaira épített autóból, ezért a 145-ös és 146-os műszerfalán szövet betét oldotta az egyszerű formákat, a műanyagok pedig puhák, hogy ne zörögjön illetlenül az utastér. Mivel a Tipo nem szerepelt jól a törésteszteken, ezért az Alfa Romeók karosszériájának első részét jelentősen megerősítették.

2000 decemberében 221 037 darab után fejezték be a 145-ös gyártását az olaszországi Pomigliano d’Arcóban, a 146-osból végül 233 295 példány készült mielőtt átadták volna a helyüket a modernebb és sikeresebb (651 823 darab) 147-esnek.

Forrás:www.player.hu